Letter 225: Your point about the kinship of our professions is well taken.
Ἀμμιανῷ. (360?)
Τὸ μὲν ὠφελεῖν τοὺς παρ’ ἡμῶν ὡς σὲ ἰόντας καὶ χρη-
στοῦ καὶ φίλου, τὸ δὲ χαίροντας ἄνευ γραμμάτων ἀποπέμπειν
οὐ κηδομένου φίλου, πάντως δὲ ἀργοῦ. δεῖ δέ σε κατ’ ἄμφω
γράφειν, καὶ βοηθοῦντα καὶ μή, ἕνα νῦν μὲν μὴ τὸ μεῖζον δι-
δοὺς φθονῇς τοῦ δευτέρου, νῦν δὲ ἀντὶ τοῦ μείζονος παραμυ-
θῆται τὸ δεύτερον.
ἀλλ’ Ἡρακλείδης οὑτοσὶ καὶ τυγχανέτω
προνοίας καὶ κομιζέτω γράμματα. δίκαιος δὲ εἶ συλλαβεῖν ἀνδρὶ
φίλῳ Καβειρίου. Καβείριος δὲ οἷς ἐκήδευσεν οἶσθα. εἰ δὲ καὶ
μισθὸν τελέσαι δεῖ, πολλὰ ἄν σοι διηγήσαιτο περὶ τοῦ Νείλου.
καὶ τί ἂν μεῖζον Ἀμμιανὸς ζητοίη;
Related Letters
[To Paulinus]
The sons of Lollianus are setting sail -- a trading voyage to Sinope [a port on the Black Sea coast of Asia Minor].
Your letter was a feast, as your letters always are.
Our disagreement on the point you raised is, I think, less serious than it appears.
You have long known how much I care about Dulcitius.