Letter 307: Do not think my silence means I have forgotten you.
Ἀνατολίῳ. (355)
Κάλλιστα ἀνθρώπων Ὑπερέχιος ὄψεται Σελεύκειαν τὸν
τῶν ἀνδρῶν ἄριστον ἐπ’ αὐτῆς ἔχων ὁρᾶν, ἡμεῖς δὲ ἄρα δοῦ-
λοὶ γεγόναμεν ὑπὸ τῆς τέχνης ἢ πάντως ἂν τὴν αὐτὴν ἐθἐο-
μεν οὐ λιμένος ἡμᾶς ἕλκοντος οὐδ’ οἷς φασιν ηὐξῆσθαι τὴν
πόλιν, ἀλλὰ σοῦ καὶ τῶν σῶν τρόπων ἀναπειθόντων τρέχειν.
λείπεται γάρ, ἐπειδὴ σὺ φεύγεις, ἡμᾶς διώκειν.
καίτοι πῶς
οὐ δεινὸν ἐκ μὲν Ἰταλίας ἐλθεῖν τῷ περὶ ἡμᾶς ἔρωτι, ζητεῖν
δὲ οἷς ἀνθ’ ἡμῶν συνέσῃ καὶ πλέον νέμειν ἀγροῖς ἤ τισιν
ἑτέροις τόποις τῆς ὑπὸ σοῦ πόλεως κεκοσμημένης;
ἀλλ’ δ
μὲν Ἀπόλλων πάλιν εἰς Δελφοὺς ἀφίξεται, Μαξίμῳ δὲ χαρι-
σάμενος τὴν ἐκ τῶν γραμμάτων βοήθειαν τῷ κείνου παιδὶ
χάρισαι τὸ ταχέως δοῦναι τὰ γράμματα. πλέον γὰρ οὗτος ἐπι-
θυμεῖ πόνων ἢ τοῦ μὴ πονεῖν ἕτεροι. θαυμάσας οὖν αὐτοῦ
τὸ πεπεῖσθαι τῷ πατρὶ σύστειλον εἰς μικρὸν αὐτῷ τὴν ἀπό·
στάσιν.
Related Letters
The young man did not come to me without thinking it through.
The young men you sent are a credit to your city and to their fathers, and they have shown themselves worthy of the...
Many blessings on Bacchius, who is both fine himself and a lover of fine things.
When an enemy renders such a verdict about me, then I will consider it worth taking pride in -- since it would mean...
I mourned for the city itself -- the one I was so glad to see, which I left unwillingly, and which I longed for even...